W1Főhajtás az Uralkodók előtt

Nem hivatalos információk szerint 700 néző, azaz - jó esetben - cirka 1400 szempár előtt láthattuk azt, hogy néz ki az, amikor az amatőr amerikai futball új szintekre kezd lépni. A Szlovákok által prezentált külcsín kapcsán is el lehetne suttogni egy-egy professzionális jelzőt, de a pályán látott, kezdő és végső sípszó közé beiktatott pörgős küzdelem elejétől a végéig az egyik legjobb reklámanyagnak minősülhetne e sportág hazai népszerűsítése érdekében. Emellett ideális, napos, szelet csak nyomokban tartalmazó délutánnak örvendhettünk; rutinos pozsonyi drukkerek jelentős hányada készült ugyan pokrócokkal és miegymással, de ezen felszerelések – hamar kiderült - mindössze a lelátó padjait gondosan belepő por „felitatására” szolgáltak.

Foglaljuk össze röviden mit is láthattunk - ahogy szoktuk.

A már említett intenzív játékot először a Bratislava Monarchs hosszú drive-ja során csodálhattuk meg: irányítójuk, Ferni Garza többször is futásra ösztökélte Simon Bauer-t, majd Juraj Sanitra-t és a liga legjobb elkapóinak sorába becsatlakozó kanadai Paul De Pass-t látta el labdákkal. Az esetek túlnyomó többségében baloldalon passzolt vagy futtatott akciók eredményeként De Pass-nak sikerült leforogni védőinkről és az end zone bal csücskébe nyújtva a labdát megszerezni a találkozó első touchdown-ját, viszont sikeres extra pont blokkunk után „csak” 6-0-s módosítás kellett beprogramozni a digitális eredményjelzőbe.

Mi előbb egy rövid, „bemelegítő” rohammal nyitottunk, majd punt-unk után Deák Balázs visszaszerezte a játékszert, hogy folytathassuk megakasztott válaszadásunkat a bekapott hat egységre. Bencsics Márk a mai napon Gecser Máté személyében találta meg legideálisabb játszótársát és a célt 4 yard-ra megközelítve a bal sarokba érve ki is egyenlített elkapónk. Storcz András pedig ekkor még a pályán tartózkodott és jutalmazott, így e triumvirátus fémjelzésével 6-7-el fordulhattunk a második negyedre…

…Ami nem indult jól, hisz a Monarchs 5 yard-ra járt mindössze az end zone-unktól. És megint jött egy passz, na meg De Pass, aki előbb labda nélkül átverekedte magát a „farkasokon”, majd nagyon egyedül – de emiatt egy cseppet sem bánkódva – megszerezte második TD-jét. A jutalomszerzésből „híresen telhetetlen” pozsonyiak ekkor már két pontos extrára mentek, de mint tudjuk, nem minden papsajt, maradt a sima hatos, ezzel pedig a 12-7.

A félidő előtt inkább a sprintekre és ezzel együtt a pontszámban eredménytelen játékra tevődött át a hangsúly: nálunk Darrell Tate-t futtatta több ízben is Bencsics, a túloldalon pedig Bauer-nek akadtak kilométerhiányt idéző periódusai, amiket a pihenő előtt le szeretett volna tudni.

Szünet után jól kezdtünk: Tate masszívan visszahordta a kick off-ot, majd Lenner Péter is becsatlakozott az akciókba. Az ellenfél térfelén elakadtunk ugyan, de kétségbe nem estünk: Madarassy Kristóf nagyjából 50 yard-os field goal-jával zárkóztunk 12-10-re. Egy távoli, lapos, balos, lassú, pörgő, forgó, szaltózó lövés; egyszóval: gyönyörű! És a mienk!

Ahelyett, hogy legalább fele akkora löketet kaptunk volna, mint Madarassy-é volt az imént, inkább valami zavar támadt az éterben. Bauer és Sanitra loholtak fel s alá, mintha az életük lett volna a tét, – na jó, kis túlzással néha erről is volt szó- majd jött egy dobócsel, jött De Pass és jött egy TD. Sanitra két jutalompontja odaát hab a tortán, nekünk csak két újabb keserű pirula - 20-10.

Folytatódott a kritikus harmadik negyed és számunkra a „dráma”. Bencsicset nem egyszer döngölték földbe, hogy aztán a punt-ra kényszerülő Majoros Csaba egy rontott snap után nem várt röplabdás mozdulattal lökje hátra maga mögött a labdát – tömören ennyi egy balszerencsés safety-nek a története, amivel ekkor már 22-10-et írtunk.

Nehéz elmenni Tate mellet és a tőle szokatlan tétovázás mellet, mikor még ebben az etapban egy Monarchs punt-ot ajándékozott vissza az ellenfélnek. De semmi nem volt veszve és valahogy így fordultunk rá az utolsó felvonásra is.

Részünkről a nap mozdulat sora mindenképp az utolsó játékrészre datál: Bencsics 30 yard-os álompasszal találta meg Elek Ádámot, aki még haladni is tudott a lasztival, így igen kedvező mezőnypozícióból nyílt reális esélyünk a zárkózásra. Bencsics pedig ismét megtalálta Gecsert a célterületen belül egy nem túl erős, „ejtősre” sikeredett átadással, ami annyira pontosra sikeredett, hogy annak nem csak szeme, „de füle, orra, meg talán még egy kis hetyke legénybajsza is volt”. Blokkolt extrákat tekintve sikerült egyenlítenünk, a mérkőzésállást tekintve kevésbé – 22-16.

A szünet utáni rövidzárlatot sikerült orvosolnunk házunk táján, de egy kis kóbor áram még galibát okozott a rendszerben: De Pass saját maga legnagyobb meglepetésére majd’ 80 yard-os folyóson – wolves-os díszkísérettel a hátában – megiramodva szerezhette meg önnönmaga, ill. csapata negyedik touchdown-ját, Sanitra pedig duplázott a duplákat tekintve, így 30-16-al léptek meg a „házigizdák”.

Válaszunk ugyan még akadt erre is: Tate és Lenner volt elemében, de mikor tűz közelbe értünk mindkettejüket hatástalanították, így Bencsicsnek kellett befutnia középen, uralkodók gyűrűjében. Így irányítónk is szerzett egy hatost, Madarassy pedig ezúttal bevágta az extrát. A végén pedig még minden esélyünk megvolt egy újabb TD-re és a plusz eggyel a hosszabbításra, de maradt a 30-23.

Végletekig kiélezett és izgalmas, magas színvonalú találkozót láthattunk. Dübörög a szezon és mindkét együttesnek sikerült formába lendülni – igaz, ezúttal is mi húztuk a rövidebbet. A bizonyítvány magyarázata képpen – amire amúgy semmi szükség – megemlíthető, hogy több fontos, hiányzó láncszem – Migály Tamás, Pethő Ferenc, vagy Kovács Gábor – mellett Storcz sem száz százalékos állapotban vette fel a harcot mai napon.

A Bratislava Monarchs továbbra is száz százalékos, akárcsak a Budapest Cowbells – bár e két együttesnek még lesz egy randevúja az alapszakasz során, mikor egyikük hibátlanul haladó csónakja mindenképp léket fog kapni. Mi pedig legközelebb a régi jó ismerős, Győr Sharks otthonába látogatunk a HFL keretein belül. (Győr-Wolves Facebook esemény)

Bencsics Márk (QB) - „Igazából egész meccsen mindig le voltunk maradva egy vagy két TD-vel. Elég hülyén alakultak a dolgok, hogy pont mikor elkezdtünk feljebb jönni, akkor mi támadók hibáztunk, majd újra elhúztak még egy kicsit és állandóan csak kapaszkodtunk utánuk. Nagy volt a nyomás és a hajtás, és persze az idő múlása miatt benne van, hogy hibázol.

 Összességében messze a legjobb ellenfél ellen játszottunk és ki merem jelenteni, hogy az elmúlt négy meccsből most játszottunk a legjobban – sőt, minden héten egyre jobban játszunk. Nagyon sok pozitívumot láttam, főleg hozzáállásban, úgyhogy én úgy gondolom, hogy fogunk még ennél is jobban játszani.”

írta: Naszályi András
képek: Radó Norbert