Fagyos fellépés Budapest Wolves Cheerleaders módra

Judit végzettsége szerint gyógyszerész asszisztens, jelenleg biológia szakon folytatja tanulmányait. Sport szempontból kiemelkedő erőssége, hogy képes teljesen extrém időpontokban és helyszíneken edzeni, szíves örömest vállalja az éjszakába nyúló akrobatika edzések lehetőségét talajon, gerendán és korláton egyaránt.

 

 „Szombat van, estefelé járunk, 10 °C. Sötétedik, mert még csak a tavasz elején járunk. Pakolom a méretes táskát egyre több elsőre értelmetlennek látszó ruhadarab is belekerül: masni, pulóver, egy pár fekete cipő és jó néhány harisnya, mert abból sosem elég, főleg ilyen hidegben.

Kiérve a Rozsnyai utcára az idő már csípős. Kicsit fáradt is vagyok, de nincs kifogás, a többiek már várnak. Vár 50 erős harcos és 8 pulóverben, dideregve melegítő lány. A Budapest Wolves focistái és cheerleaderei. Néhány kör futás után a fiúk speciális gyakorlatait figyelve mi is melegítünk és lazítunk, hiszen nincs cheerleader spárga nélkül.

Szinte repül az idő a néző és sportoló számára egyaránt fogvacogtató hidegben, és máris a meccs derekánál tartunk. A Farkasok állnak nyerésre, természetes ez, gondolhatnánk, akár csak a félidei show. Néhány mosolygós lány mutatja be éjt-nappallá téve gyakorolt ugrásait, emeléseit és a lehető legtöbbször elgyakorolt táncát a pályán.

Talán a legtöbb nézőnek a sör és a hotdogból a nadrágjára csöppenő mustár elvonja a figyelmét minden másról, de minket ez nem tántorít el. Valódi elismerés nélkül, de akár 10°C-ban és szélben akár 35°C fokos hőségriadóban, mi ott vagyunk, mert hisszük, hogy ezzel támogatjuk a fiúkat. Amíg mi táncolunk, ők kifújhatják magukat, mert végre egy kicsit nem rájuk szegeződik minden tekintet. Hisszük, hogy van, aki látja az igyekezetünket, akkor is, ha rontunk, mert mi izgulunk a fiúkért, egymásért és magunkért. Hisszük, hogy van, aki látja a szépet, a mögötte rejlő munkát, amit a közönségnek adunk és a támogatást, amit a Farkasoknak.  A mi munkánk az, hogy valami nem megszokottat vigyünk a szürke hétköznapokba a saját letörölhetetlen mosolyunkkal.

2 perc. Csak ennyi jár nekünk, aztán eltűnünk, mintha sose lettünk volna ott, mert újra a fiúké a főszerep.

Véget ért a meccs. Újabb Wolves győzelem. És mi büszkék vagyunk, mert a Farkasok helytálltak. Tapsolunk nekik és tapsolunk az ellenfélnek, akik idegenben játszottak a hidegben, de nem adták fel, és megpróbálták megállítani a Farkasokat.

Lekapcsolják a reflektorokat, és már éjszakai sötétben indulunk haza, de elégedetten, mert a mai fellépés tökéletes volt, és tudjuk, hogy mi ezzel járultunk hozzá a győzelemhez. Még ha nem is mondják, tudjuk, hogy hiányoznánk, ha nem lennénk.”

írta: Olajos Judit