Hírek

A rivaldafény árnyékban - avagy a támadó falak élete.

kelemenakos - 2015.4.16. 14:57

Melyik az a pozíció, amelyiknek nem látod a mezét a szurkolókon, nem választod a Madden szupersztár módjában, és a fantasyben fel sem merül, hiszen még a statisztikákban sem szerepel? - Oláh Zoltán írása a támadó falakról

A rivaldafény árnyékban - avagy a támadó falak élete.

Ha nem fogadom meg, hogy nem fogadok, akkor lenne rá egy huszasom, hogy bármilyen másik posztról több játékost tudnál felsorolni, mint támadó falembert. Természetesen a longsnapper nem számít (Nem Csanád, az nem igazi pozíció!).

Szeretnék nektek kicsit mesélni arról, hogy milyen itthon ezen a poszton játszani. Érthető okokból minket nem igazán érintenek a mezeladások, sem az, hogy milyen mutatókkal szerepelünk a videojátékokban. Viszont megvannak a saját nehézségeink. Ilyen például, hogy öten nem férünk be egy autóba. Előfordul, hogy egy hétszemélyesbe sem. Liftbe meg pláne nem… Az idegenbeli meccseken a játéknál nagyobb fizikai megpróbáltatást jelent a buszos utazás. Vagy az, hogy egyik gyártó sem forgalmaz fasírt ízű fehérjeport.

De kezdjük az elején. Kik a támadó falemberek, és mi közük egyáltalán a focihoz? Keress öt nagydarab, és pimaszul jóképű legényt a pályán. A középső fickó kezében jó esetben ott van egy labda. Szóval ők vagyunk mi. A támadó fal. Az a dolgunk, hogy támadásnál helyet csináljunk a labdás játékosnak, legyen szó az irányítóról, futóról, vagy egy eltévedt elkapóról. Ha a Sport tv közvetítésein keresztül ismerkedtél meg a focival, akkor ismerősek lehetünk úgy is, mint Pufifánk, Nagytestvér és sorolhatnám a további idétlen neveket, amiket Sanyi (Kovács Sándor - a szerk.) aggat ránk. Jobb, ha nem tudjátok, hogy mi hogyan szólítjuk őt… Abban viszont igaza van az Öreg Sankónak, hogy falak nélkül ezt a játékot nem lehet játszani.

Mikor Ákos (Kelemen Ákos - a szerk) felhívott, és elmondta, hogy a „Rivaldafény árnyékában” címmel szeretne egy beszámolót arról, hogy milyen a játék a mi szemszögünkből, két dolog jutott eszembe. Először az, hogy nyilván jobb az árnyékban lenni, mert ott nem izzadunk annyira, a másik dolog pedig az, hogy tulajdonképpen mi vagyunk ebben a fura kis színházban a világosítók. Kétségtelen, hogy egy pontgazdag meccs után a szurkolók a TD passzokról, az egykezes elkapásokról és a huszonyardos futásokról beszélgetnek, nem pedig arról, hogy a TD passzoknál mennyi ideje volt az irányítónak, sem pedig arról, hogy mennyire fontos volt a húzó guard blokkja egyik-másik futásnál. Ami azt illeti, mi magunk sem ezeket a momentumokat figyeljük, ha összeülünk meccset nézni. Ez kicsit olyan, mintha egy filmben nem a színészekre lennénk kíváncsiak, hanem az operatőrre, vagy a vágóra. Viszont a végeredmény mindkét esetben ugyan az. Csak akkor tűnik fel egyáltalán a munkánk, ha az pocsék, mert akkor az egész műsor élvezhetetlen. Kevés olyan irányítóval játszottam együtt az elmúlt tíz évben, aki kifejezetten jól teljesített nyomás alatt, és nem zavarta, ha olykor-olykor a földhöz vágják.

Ezt a pozíciót nem lehet összehasonlítani a többivel. És nem azért, mert mi nem kapunk labdát, vagy, mert nem szerzünk pontokat, vagy épp nem ütközünk látványosakat. A mi pozíciónk teljesen másról szól. Ha egy elkapó nem teszi a dolgát, akkor jobb esetben sikertelen egy passz, rosszabb esetben azt megszerzi az ellenfél. Ha egy védőjátékos nem teszi a dolgát, akkor jobb esetben a támadók nyernek pár yardot, rosszabb esetben pontokat szereznek. Mi nem csak azért vagyunk felelősek, hogy a labdás srácok yardokat és pontokat tudjanak szerezni, hanem a testi épségükért is. Természetesen a futók ütköznek. Minden bizonnyal a legtöbbet az összes pozíció közül. De nem lehet összehasonlítani, amikor a mozgásban lévő futó, tudja, hogy mikor, honnan érkezik az ütés, és azt, amikor a futó még a labda átvételével bíbelődik a vonal mögött, vagy éppen három játékos akarja három irányból bedarálni. Azt pedig talán nem kell ecsetelnem, hogy az irányítókat pedig egyáltalán nem ütközésre találták ki. Így ha mi hibázunk, akkor annak ők isszák meg a levét. Jobb esetben veszítünk pár yardot, rosszabb esetben veszítünk pár játékost.

Éppen ezért, ha a támadó falunk jól működik, a futóink és az irányítóink a leghálásabbak, István (Kovács István- a szerk.), a vezetőedző a legelégedettebb, Tatus (Terdik László - a szerk), a faledző, pedig a legbüszkébb.

Most pedig következzen azon jóképű támadó falemberek bemutatása,
akik a HFL nyitó mérkőzésen a Nyíregyháza Tigers ellen öltik fel a farkasok mezét.
Ez is Pehely tolmácsolásában

	Hartai Gábor „Golyó” (RT) #74 Golyó immáron hetedik éve a magyar amerikai futball társadalom oszlopos tagja. Karrierjét a farkasok utánpótlás csapatában kezdte, és négy hurrikánoknál töltött év után visszatért régi egyesületéhez. Válogatott kerettagként az idei HFL szezonban sem várhatunk tőle rossz játékot. Speciális képessége: Bármilyen gépjárművel képes 200 km/h sebesség fölé gyorsulni.
	Dr. Vághy Ádám „Fási”(RT) #75 Állatorvosként a csapat egyik doktora, aki kilenc éve erősíti az egyesületet. A center kivételével bármelyik támadófal poszton gond nélkül megállja a helyét. Elmondásokból tudni, hogy az egykori Chewbacca imitátor mancsánál csak egy ütősebb van, a pálinkája. Speciális képessége: Középkelet- Európa második legszebb férfi felsőtestével rendelkezik
	Migály Gergely „Migi” (RG) #62 2011. óta a farkasok játékosa. A korábbi kézilabdás nem az első Migály a farkasoknál. Testvére, Tamás csapatunk védelmét erősítette hosszú éveken át. Annak ellenére, hogy karjai olyan kurták, mint egy T- Rexnek, ha valakit elkap, azt erőssebben tartja, mint egy satu. Speciális képessége: Mindig egy görögdinnyét tart a meze alatt.
	Köck Dávid „Kökk” (C) #64 A farkasok támadó falának legfiatalabb tagja, ennek ellenére öt éves tapasztalattal rendelkezik. A generációváltást követően kezdett a farkasok utánpótlás programjában. Az idei évben már a védőfalban is megcsillogtatja tudását. Speciális képessége: Testsúlya 100 kg alatt van.
	Dr. Oláh Zoltán „Pehely”(C) #77 Szintén az egykori junior csapat tagjaként kezdte pályafutását 2005-ben. Testvére nyomdokait követve jobb guardból indulva oda-vissza végigturnézta a támadófal összes pozícióját. Jelenleg centerben nosztalgiázik. Ő is a buta falemberek sztereotípiáját cáfolja 2015-ben megszerzett jogi doktori diplomájával. 2011 óta edzőként vesz részt az utánpótlás programban. Speciális képessége: Egy délpesti kifőzdében fasírtot neveztek el róla
	Pethő Ferenc „Ferkó”(LG) #69 A fal jelenlegi rangidőse, aki a 2004-es kezdetek óta ikonikus alakja az egyesületnek. A lándzsakezű veterán, akinek felemelt mutató ujját minden védőjátékos rettegi, mert ha Ferkó valakinek azt kiabálja „Feküdni fogsz!”, az örülhet, ha túléli a találkozást az egykori nehézatlétával. Vitathatatlanul az ország legjobb támadó falembere, aki ha éppen nem a határban arat, akkor a védőkkel szántja fel a műfüves pályákat. Speciális képessége: Melegítés nélkül képes lemenni spárgába.
	Siklós Tamás „Picúr”(LT) #73 26 életévével szintén a fal egyik nagy öregjének számít, hiszen 2005 óta a Wolves keretének tagja. A Siklós- Pethő páros lassan tíz éve garancia arra, hogy balra mindig lehessen futni. Tomi tanulmányai végeztével a farkasok falának harmadik doktora lesz. Speciális képessége: Címzetes onside kick returner.
	Kovács Gábor „Tirpák” (LT) #65 Az egykori Wolves Junior csapat alakulása óta (2005) a sportág nagy és színes egyénisége. Szintén a hurrikánoknál töltött évek után tért vissza nevelő egyesületéhez. Mind játékosként, mind edzőként többször bizonyította már, hogy az ország egyik legjobb vak oldali tackle-je. Speciális képessége: Méteresre nyúlt térdszalagokkal is képes futni.
	Terdik László „Tatus” (Coach) Mivel Tatus futball karrierjének kezdete Krisztus születésének idejére datálható, ezért új időszámítás kezdődött, amikor 2012-ben játékos pályafutásának befejezése után a farkasok faledzője lett. Az egykori #77-es mind a mai napig tud tanítani valami újat a zöldfülűnek egyáltalán nem nevezhető brigádnak. Speciális képessége: Egy hangos szó nélkül tudja dirigálni a fenti díszes társaságot.