W1Felkészülni…

Rengeteg teendő, illetve cél fogalmazódott meg a Budapest Wolves idei szezonját illetően is, hiszen amellett, hogy idehaza is ismét vissza akarunk térni a trónra a HFL-ben, a tavalyi osztrák Div-3-as bajnoki cím után eggyel feljebb lépve is az aranyérem az első számú célkitűzés.

E két versenyfutásban szó szerint kettőzött erővel vesszük fel a harcot, hisz’ a két bajnokságban esetleges átfedésekkel ugyan, de két különböző gárda fog harcba szállni. E két egység trenírozására, illetve összeszoktatására is remek lehetőség volt eme ausztriai kirándulás, valamint arra, hogy régi-új játékosaink mellett egészen friss igazolásunk is megmutassa magát csapattársainak és a kívülállóknak egyaránt. Egy biztos; a fárasztó délután minden egyes perce és mozzanata hasznára vált az együttes összes jelenlévő tagjának.

A csapatok szokásos bemelegítése után már is közös, szituációs gyakorlatok következtek. Nagyjából 10 perces lebontásokban hol az offense, hol a defense egységünknek volt jelenése a pályán, hogy bizonyítson és tapasztalatot szerezzen az első pillanattól szembetűnő módon rendkívül gyors, atletikus, bár olykor túlontúl agresszívnak tűnő, ám valószínűleg e téren is az osztrák elit-liga követelményeit hozó Graz-iak ellenében.

Már a gyakorlás alkalmával sem vallottunk szégyent és egy-két – barátságos jelző mellett – nem várt keményebb osztrák csapás után, némi unszolásra a mi védelmünk is oda-odaveregetett vendéglátónknak, már csak a mihez tartás végett is.

A bő 2 órás „cicázás” után jöhetett maga a „derbi”. Az egy félidőnyi játék szerzett pontok tekintetében sem lehet igazán mérvadó, hiszen egészen más szisztéma, felfogás alapján zajlott, mint egy valódi mérkőzés. A Graz az egy óra alatt szerzett ugyan két filed goal-t és egy touchdown-t, de óriási különbségeket azért nem lehetett felfedezni. A Wolves mindössze lehetőségekig jutott: első ízben Wágner Olivér, majd Majoros Csaba járt párszor igen közel a hat pont megszerzéséhez, igaz a szűkre és rövidre szabott pálya is okozott néha egy kis zavart a gépezetben. A Lenner Péterrel újfent kiegészülő futási variációinkat azonban egészen jól olvasta „ellenfelünk.”

Deák „Süti” Balázs visszahordásaira ez idáig és ma sem lehetett panasz, de itt (is) érdemes név szerint is említést tennünk akkor Darrell Lynn Tate II-ről. Új szerzeményünk e hétvégéig mindössze egyszer edzett társaival, ám Grazban néhányszor mutatott olyat nekünk, amit talán még az osztrákok is ritkán tapasztaltak pályafutásuk során – legalábbis ami a reakciójukat illeti, mikor Darrell labdát és némi területet is kapott. Gyors, robbanékony és elképesztő cikk-cakkokra képes az új fiú – megfelelő blokkok esetén ember legyen a stoplisán, aki képes lesz, nem hogy utolérni, hanem akár átmenetileg is megérinteni őt.

Elek Ádám (WR), Bencsics Márk (QB), Gombos Bence (QB)

Az újra Farkas mezben játszó, Bencsics Márk jó néhány mértani pontosságú átadást címzett társainak, de ha kellett, és mikor megfelelő védelmet kapott, még futásra is vállalkozott, ami szintén pozitív elem lehet az előttünk álló szezont tekintetében.

A még mindig utánpótlás korú irányítónk Gombos Bence a pár évvel ezelőtti junior válogatott elleni megmérettetéshez hasonló körülményeket tapasztalt itt Ausztriában és ahhoz hasonlóan természetesen ezt is egy nagyon jó tapasztalatként” jegyzi fel a listájára”, míg linebackerünk, Péter Csaba hosszabban is megosztotta a gondolatait az erőfelmérő kapcsán:

„Nagyon örülök, mert nem úgy sikerült a dolog, mint ahogy sokan gondolták, azaz, hogy elég nagy lebőgés lesz. Az biztos, hogy sebességben más szint, mint mi, meg akikkel eddig találkoztunk bármikor. Én a defense szemszögéből, ha nézem, akkor egy olyan offense fallal találkoztunk, amivel még soha.

Szimpatikusak voltak a srácok, az edzők is. Nagyon jól felépített tréning volt, mert tényleg minden volt benne. És amellett, hogy sokat tudtunk gyakorolni, meg tudtuk mutatni itt Ausztriában is, hogy szerintem eléggé döntő várományosok vagyunk a Div. 2-ben.

Ez egy teljesen jó délután volt, amiből sokat tudunk tanulni, de azért ehhez még a videókat is ki kell elemezni. Ha mindezt, ami itt átéltünk tudjuk majd kamatoztatni, akkor határ a csillagos ég! És persze reméljük, hogy lesz esélyünk még ilyen edzésre, ill. mérkőzésre a jövőben, bárhol, bármikor.”