WU19Háromszoros hurrá: mind a három pontnak és persze a bajnokoknak!

Vannak mérkőzések, melyeken minden egyes negyedet, drive-ot, vagy esetleg play-t érdemes offense és defense részről egyaránt elemezni, kivesézni, vagy csak egyszerűen elraktározni emlékezetünkben. Egy, a játékosok számára óriási teherrel bíró bajnoki döntő gyakran csap át a másik végletbe: a túlgörcsölt játék, a hatalmas tét, vagy általában a fináléba jutó csapatok hasonló kvalitásai miatt azonban nem egy határtalan örömjátéknak lehetünk szemtanúi – ahogy a Docler Wolves és a Budapest Hurricanes döntő előtti útját végigkísérve tapasztalhattuk – hanem egy végletekig kiélezett összecsapáson találhatjuk magunkat, elkeseredett küzdelemmel és minimális különbséggel a célszalag átszakításánál.

Mi azonban emlékezzünk a szépre, a jóra, a nüánszi különbségekre, ami mámorhoz vezetett a Wolves háza táján.

A Hurricanes-el vívott alapszakasz találkozó során beszedett 26 pont ma sem növekedett egy egységgel sem; a Bulldog, a Cowboys és a Sharks elleni meccsek után, most hazai pályánkon már a „hurrikánok” is kénytelenek voltak kapitulálni. Célterületünk gyakorlatilag ma sem forgott egy percig sem veszélyben, bár tegyük hozzá, hogy a második félidőben mi se nagyon merészkedtünk az ellenfél vörös zónájába.

Hibák, labdavesztések, saját bajtársakat is megtévesztő kísérletek azonban akadtak szép számmal mindkét oldalon: ha pontözönnek nem is lehettünk szemtanúi, számos fumble-t és interception-t jegyezhettünk fel, védőink pedig nem egyszer sack-elték a futásra kényszerített ellenfél irányítót.

Gombos Bence végig irányította a farkasoknál a találkozót, átadásait pedig a dolgok rendje és módja szerint Sziráki Bálintnak, Szabó Bencének, vagy esetleg Major Somának címezte. De ma más szelek fújtak, így egy-két szép elkapást leszámítva hol kicsit rövid, hol kicsit hosszú labdákat láthattunk, - két átadás alkalmával is mindössze a szerencsével álltunk hadilábon a hat pont megszerzését illetően - így ha választanunk kéne a pontszegény derbi összességét figyelembe véve, akkor talán ma inkább a futójátékunk dominált. E variációban többnyire Pap Olivér jeleskedett a találkozón: számos alkalommal a vállába, bokájába és egyéb más testrészeibe csimpaszkodó védők kíséretében tört magának utat, mutatott be olykor egy-egy szlalomot az oldalvonal irányába, loholt megannyi yard-ot és szerzett nagyon fontos first down-okat.

Történetünk tetőpontja a második negyedre tehető és természetesen, ha részletesen másról nem is, erről az egy drive-ról érdemes szavakat formálnunk. Az első játékrész zárásaként Nemes Nátán a 35 yard-os vonalig hordta vissza a játékszert, majd a fordulás után Gombos intézett Major és Szabó kezébe is egy-egy pontos passzt, így hamar az ellenfél 35-ösénél találtuk magunkat – ami néhány perce még visszahordott labdánk helyszíne volt ugyebár. Ezek után Pap Olivéren volt a sor, hogy lopja a távolságot, - amit neki ma is csak azért kellett kétszer, vagy többször mondani, mert nem mindig ez volt a figura – és mikor végre gól távolságba kerültünk Galambos Endre kapott egy pontos passzt az end zone-ban, de sajnos kiejtette a labdát. Negyedik kísérletre – mit sem sejtve, hogy ennyi lesz és ne tovább, már ami az eredményjelző babrálását illeti – bő 25-ről Major Soma vállalkozott field goal kísérletre, és a számszerű végeredmény teljes tudatában kijelenthetjük, hogy eldöntötte a lényegi kérdést és már ekkor beállította a 3-0-s végeredményt.

Közvetlenül a hárompontos rúgás után ugyan néhány röpke perc erejéig felpörögtek az események, ami egy interception csatában bontakozott ki: a Hurricanes második play-ét követően máris újra mi támadhattunk, hogy aztán Gombos első passzát a vendég Mezei Márk rögtön visszaszerezze. De nem volt megállás, és ezt az „INT-minitornát” is megnyertük, mivel Nemes Nátán is bemutatott egy bravúros labdaszerzést röptében, néhány centire a föld felett.

És ha már Nemes Nátán: A döntő legjobbjának választott játékosunk a negyedik felvonásban is bemutatott egy interception-t, a védelem oszlopos tagja volt a mai napon is, – Pető Dániel, Wéber Levente és Hajdú Gergely mellett – visszahordásai is élményszámba mentek, melyekben volt részünk gazdagon a temérdek punt-ból kifolyólag.

A csata utolsó pár perce ugyan okozott még izgalmakat, hiszen a három pontos fór miatt - főleg Wolves oldalról - nem fért bele a hiba: kibekkeltük, az ellenfél nem tudott már gyorsabb fokozatra kapcsolni, vagy talán azzal semmisítették meg magukat véglegesen, hogy egy kicsit túl is pörögték a záró akkordokat; lényeg, hogy így miénk lett a győzelem.

A felnőtt csapatba is már be-beköszönő, de még mindig a jövő fiataljait láthattuk és láthatjuk még sokáig a jelenben, – ezekben a napokban épp egy nagyon fontos bajnoki cím büszke tulajdonosaiként – nekik állít emléket, vagy egyfajta mérföldkövet ez az írás, csak hogy a múltat se felejtsük ki a sorból.

Nemes Nátán (DB): „Kemény volt a felkészülés és most nagyon odatettük magunkat. Az offense és a defense is remekül játszott, de a defense-ben volt igazán kemény, rengeteget küzdöttünk. Igazából fejben jobbak voltunk, ez volt az egyetlen dolog, ami miatt nyertünk, nem voltunk sem fizikálisan erősebbek, se semmilyen téren. Nagyon jó csapat volt idén a Hurricanes, de ma csak a saját dolgunkat nehezítettük meg az offense-ben azzal, hogy a kisebb, egyszerűbb dolgokat elrontottuk.”

Pap Olivér (RB): A teljes szezont figyelembe véve ez volt egyértelműen a legnehezebb mérkőzésünk. Az előző összecsapásunkon a sok hiányzó okozott gondot, itt viszont már sokkal inkább felkészültek a belső futásokra és a szélén is már jobban odafigyeltek. Nagyon kiélezett volt a mai meccs, de azt gondolom, hogy a defense-ünk kihozta magából a maximumot.

Úgy érzem, hogy ha úgy mész le a pályáról, hogy mindent megtettél, szerzett pontoktól függetlenül, akkor már tiéd a meccs és a győzelem és ez valahogy most is így van.”

Szerző: Naszályi András

Fotó: Bratincsák Péter