Aktuális hétvégénken a Junior
Bajnokság elődöntőjét izgulhattuk volna végig a Keleti csoport győztes Újpest
Bulldogs és a Nyugati kvartett másodikjaként végző csapatunk a Docler Wolves
közreműködésével. Ahhoz, hogy egy nagyon sima mérkőzésen intézhessük el a
pályaválasztót, mindkét együttes hozzátette a magáét: amellett, hogy
„bulldogok” elképesztően gyenge napot fogtak ki, „farkasaink” védelmének ötcsillagos
teljesítményén felül a támadó egység által majd’ hétszer annyi pont össze
hozatalával mostuk le ellenfelünket saját pályájáról, mint amennyit az alapszakasz
során összesen sikerült a többi riválisnak szerezni e csapat ellen.

A
kezdőrúgás után saját 5 yard-os vonaluktól kezdhették meg az Újpest Bulldogs
fiataljai az egész mérkőzés folyamán átívelő vesszőfutásokat és a negyedik
kísérletre elpunt-olt labdával Ratkovics András szlalomozott nagyjából 30
yard-on át az ellenfél end zone-jába. A nyitó hatost Sziráki Bálint is
megtoldott eggyel, így egy a felnőttektől elsajátított, villámgyors Wolves-os
kezdésnek lehettük szemtanúi, már ha valaki nem maradt le első, 0-7-es állást
eredményező akciónkról.
A
folytatásban is áthatolhatatlannak bizonyult a farkas-defense, külön öröm, hogy
vendéglátónk pedig false start-okkal lopta nekünk a távolságot, a Bulldogs
negyedik és passz játéka után pedig már Wéber Levente interception-jének
örülhettünk.

A
negyed további részében egymásnak adogatták a támadás lehetőségét a felek. Mi
több variációt is meghúztunk az előre jutás érdekében: hol Szabó Bence kapott
Gombos Bencétől jól irányzott átadásokat, olykor pedig Ratkovics és Sziráki
szánta el magát általában rövidebb futásokra. A túloldalról talán egy újabb
Bencét, vezetékneve Környei (QB), lehetne kiemelni, aki az esetek többségében
egymaga próbálta megoldani a támadásokat hol kevesebb, hol még kevesebb sikerrel.
Az ellenfél offense false start-jainak a száma csak a mi defense-ünk általi
sack-ek mennyiségével vetekedhetett – tegyük hozzá, mindkét mutató elég magas
értékre rúgott már a játék korai perceiben.

Egy
csapat élt igazán a pályán, és ezt bizonyítandó a Wolves a félidő előtt még két
TD-t szerzett. Első ízben Ratkovics és Sziráki elevenített fel a kezdő hét
egység történetét, majd egy Nemes Nátán INT-el tarkított halovány Bulldogs
támadás után a pár másodperccel a szünet előtt véget érő drive-unkat fejezte be
Gombos passzát követően Szabó Bence egy TD-vel és mivel Sziráki ismét betalált,
el is könyvelhettük – az eredmény és a mutatott játék alapján is magabiztosnak
mondható - 0-21-es fordulást.
A
harmadik felvonást mi kezdtük és egy jutalom pont híján – a Bulldogs első
értékelhető mozzanatának számító blokk miatt – „csak” hat ponttal lettünk
gazdagabb. Szabó Bence második touchdown-jával már 0-27-el álltunk, majd a
hazaiak egy „tízből másfél pontosra sikerült tigrisbukfenccel” bonyolított
„futásocska” formájában próbáltak veszélyeztetni, aminek a végén azonban eredményt
befolyásoló esemény továbbra sem következett az ellenfél részéről.

A
mérkőzés folyamán talán először saját célterületünkhöz közel indíthattunk
támadást, de ez sem zavarta meg a fiúkat: előbb Sziráki gondolt egyet és first
down-ja után már is a félpályánál jártunk, a következő play-ben pedig Major
Soma kapott egy hosszú labdát Gombostól és iratkozott fel harmadiknak a TD-zők
listájára. A tetemes, 0-33-as előny birtokában a meccs folyamán először egy két
pontos kísérletet is beiktattunk, amely nem járt sikerrel.
Egy
közhellyel élve, – ami esetünkben ismét megállja a helyét - a záró mozzanatokat
látva azonban jogosan mondhatjuk: ami késik, nem múlik. A hamar elmúló játékidő
és mi is rászámoltunk még néhányat az újpestiekre és utolsó hatosunkat két
plusz ponttal koronáztuk meg, beállítva a 0-41-es végeredményt.

Összegzésként talán elmondható, hogy egyik oldal sem számított ilyen egyoldalú összecsapásra. Amellett, hogy nem volt olyan szakasza a meccsnek, amikor ne mi szabtuk volna a játék fazonját illetve a feltételeit, a Bulldogs a pillanat töredékéig sem könnyítette meg saját életét. Eleinte rendre rámentek a negyedik kísérletre, ami után általában rendkívül kedvező pozícióból kezdhettünk neki a támadásépítésnek.
Velünk
egy időben két, más-más szempontból ugyan, de igen fontos találkozó zajlott. Egyrészről
érdemes megemlíteni, hogy a bajnokságunk másik elődöntőjében a Nyugati
csoportot előttünk megnyerő Budapest Hurricanes Juniors 20-6-ra legyőzte a
Young Guns United-et és ezzel szintén jegyet váltott a döntőre, velünk
egyetemben.

Szerző: Naszályi András
Fényképek: Bratincsák Péter
